Így használd a sporttudományt a sportolók edzésének javítására

Röviden

Indulj a döntésből, ne az adatból

Attól, hogy több adatot gyűjtesz a sportolókról, még nem lesz jobb az edzésprogram. A használható sporttudományos folyamat egy konkrét döntéssel indul.

Az edzőnek például el kell döntenie, emeljen-e a következő állóképességi edzésen. A szakmai igazgató inkább azokat keresi, akiknél halmozódik a fáradtság.

Minden kérdéshez más adat kell. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportterhelésről szóló konszenzusnyilatkozata megkülönbözteti a külső terhelést, vagyis az elvégzett munkát, és a belső terhelést, vagyis a sportoló fizikai vagy pszichés válaszát. A távolság és a teljesítmény a munkát írja le. A pulzus, az edzés érzékelt nehézsége és a regeneráció alakulása azt mutatja, hogyan hatott ez a munka a sportolóra.

Először határozd meg a döntést. Utána válaszd ki a lehető legkisebb mutatókészletet, ami kontextust ad, hasonlítsd össze minden sportolót a saját szokásos tartományával, és beszéld át vele, amit látsz.

Építs keretet a sportolók nyomon követéséhez

Egy jó nyomonkövetési keret összekapcsolja az elvégzett munkát azzal, ahogy a szervezet válaszol rá. Meg kell mutatnia az edzőnek, hogy az edzés a kívánt adaptációt hozza-e, vagy inkább olyan fáradtságot, amivel foglalkozni kell.

Kezdd három területtel:

• Edzésterhelés - Rögzítsd az elvégzett munka mennyiségét és intenzitását. Sportágtól függően lehet ez időtartam, távolság, teljesítmény, pulzuszónák vagy az edzés érzékelt nehézsége.

• Regeneráció - Kövesd az alvás, a HRV, a nyugalmi pulzus és más regenerációs mutatók változását a sportoló szokásos alapértékéhez képest.

• Szubjektív visszajelzés - Kérdezd a sportolókat izomlázról, fáradtságról, stresszről és hangulatról. Ezek a válaszok olyan kontextust adnak, amit egy viselhető eszköz vagy egy teljesítményteszt nem tud megfogni.

A British Journal of Sports Medicine egyik áttekintése azt találta, hogy a szubjektív mutatók a sportolók közérzetének változásait gyakran érzékenyebben és következetesebben tükrözték, mint az áttekintésbe bevont objektív mutatók.

Ezeket az adatokat együtt kell olvasni. Egy alacsonyabb HRV-érték önmagában keveset mond. Ha viszont romló alvással, erősebb izomlázzal és a terhelés friss emelkedésével együtt jelenik meg, olyan mintázat áll össze, amit érdemes átbeszélni a sportolóval.

Ha mélyebben érdekelnek a keret mögötti mutatók, nézd meg ezt az útmutatót a sportolók nyomon követéséről.

Hasonlítsd a sportolót a saját alapértékéhez

A csapatátlagok elfedhetik a lényeges különbségeket. Két sportoló ugyanazt az edzést végezheti el, és belül nagyon eltérően reagálhat rá.

Ne reagálj egyetlen kiugró értékre. A HRV együtt mozog az alvással, a betegséggel, a pszichés stresszel és a mérési körülményekkel. A trendeket azonos körülmények között nézd, és vesd össze a sportoló szokásos ingadozásával.

A Sports Medicine egy friss cikke az edzéshatások nyomon követéséről szintén kiemeli, hogy a felkészültség kontextusfüggő, és nem azonos magával az edzésterheléssel. Mielőtt a stáb hozzányúlna a programhoz, érdemes ellenőrizni, hogy a rendellenes válasz mögött nem adatfelvételi hiba áll-e.

Ezek az összefüggések sokkal jobban látszanak, ha az edzések, a viselhető eszközök adatai és a közérzeti visszajelzések egy helyen vannak. Egy sportolói menedzsmentrendszer pontosan ezt a közös nézetet adja, és segít az edzőnek látni, hogyan válaszol az egyes sportoló az edzésre az idő múlásával.

Használd az MI-t a teljes keretre vonatkozó kérdésekhez

Az MI-vel sokkal könnyebb vizsgálni a sporttudományos adatokat. Ahelyett, hogy kézzel néznéd át sportolónként, a stáb egyetlen részletes kérdést tehet fel az egész keretre.

Például:

"Mely sportolóknál maradt a HRV több mint 10%-kal a 28 napos alapértékük alatt az elmúlt hét napból legalább négyen, és közülük kinél volt egyúttal rövidebb alvás vagy magasabb edzésterhelés?"

Ez többet ad, mint az a kérdés, hogy kinek a legalacsonyabb a HRV-je, mert az abszolút HRV emberenként nagyon eltér. Az alapértékre épülő kérdés az adott sportolón belüli valódi változásra irányul, és megkeresi az azt alátámasztó hátteret.

Az MI abban is segíthet az edzőknek, hogy:

• Reggeli összefoglalót készítsenek az egyéni alapértékektől való legnagyobb eltérésekről

• Összevessék, hogyan reagáltak az egyes poszton játszók ugyanarra az edzéshétre

• Kiszúrják a hiányzó vagy következetlen adatokat a stábmegbeszélés előtt

• Összegezzék a regeneráció változásához kapcsolódó tényezőket

• Megtalálják azokat a sportolókat, akiknél nőtt a terhelés, miközben romlott az alvás vagy a közérzet

A sportbeli MI-vel foglalkozó kutatás érdemi pontosságjavulást jelez a sérülések előrejelzésében és a teljesítmény optimalizálásában, bár az érték továbbra is a mögöttes adatok minőségén múlik. Az MI-nek meg kell mutatnia, mire épül a válasz, hogy az edző ellenőrizni tudja.

Építsd a sporttudományt a heti munkamenetbe

A sporttudomány akkor hozza a legtöbbet, ha az edzői rutin része lesz, nem pedig külön jelentéskészítési feladat. Egy egyszerű menet lehet egy rövid reggeli átnézés és egy alaposabb heti megbeszélés.

A reggeli átnézés kiemeli azokat a változásokat, amelyek befolyásolhatják az aznapi edzést, például a romló regenerációt vagy a legutóbbi edzésre adott szokatlan választ. A heti megbeszélésen több idő jut a hosszabb trendekre, a sportolói válaszok összevetésére és annak megítélésére, hogy a legutóbbi módosítások hozták-e a várt eredményt.

Ez akkor nehezedik meg, amikor a sportolók különböző eszközöket használnak, és az adataik több alkalmazás között szóródnak szét. Ha ezeket a forrásokat egyetlen sportolói adatplatformon fogod össze, az edzőknek lesz egy állandó helyük a trendek követésére és a teljes keretre vonatkozó kérdésekre. Az Australian Institute of Sport hasonlóan központosított módon dolgozik, egy sportolói menedzsmentrendszerrel, amely adatvezérelt döntéseket támogat a teljes sporthálózatában.

Magát a munkamenetet is érdemes rendszeresen felülvizsgálni. Ha egy mutatót ugyan gyűjtesz, de sosem befolyásol beszélgetést vagy döntést, talán nem éri meg követni. A sporttudomány dolga az, hogy a következő edzői döntést tegye tisztábbá, ne a felületet zsúfoltabbá.

Gyakori kérdések (FAQ)

Milyen sporttudományos mutatókat kövessen egy csapat?

Kezdd azokkal, amelyek egy konkrét döntéshez kötődnek. Gyakori választás az edzésidő, a távolság, a teljesítmény, a pulzus, az edzés érzékelt nehézsége, az alvás, a HRV és egy rövid közérzeti kérdőív. Egy kisebb, de megbízható adatkészlet többnyire többet ér, mint sok, következetlenül gyűjtött mutató.

Hogyan használják az MI-t a sporttudományban?

Az MI át tudja fésülni a teljes keret adatait, összevetheti a sportolókat a saját alapértékeikkel, és több mutatón átívelően összegezheti a változásokat. Csökkenti a kézi elemzést, de az edzőnek érdemes ellenőriznie a mögöttes adatokat, mielőtt hozzányúl az edzéstervhez.

Hogyan segít a sporttudomány a regenerációban?

A sporttudomány úgy segít megítélni a regenerációt, hogy az alvást, a HRV-t, a nyugalmi pulzust és a szubjektív visszajelzést a közelmúlt edzésterhelése mellé állítja. Ezekből a jelekből látszik, kivel érdemes beszélni vagy kinek érdemes módosítani az edzését.